Amikor tudomást szereztem róla, hogy egy újabb szuperhősös játék készül, elég nagy visszafogottsággal kezeltem a tényt: „...aha, király. És kell ez nekünk?” Tartottam tőle, hogy megint csak egy irányíthatatlan, randa, összecsapott TPS-sel lesz dolgom. De amikor megláttam a Raven lógóját a honlapon, felcsillant a szemem, hiszen az említett cég olyan sikerjátékok felett bábáskodott, mint például a Jedi Knight 2: Jedi Outcast, vagy éppen a Quake 4. Az ajánlólevél tehát meglehetősen kellemesre sikeredett, lássuk mit sikerült alkotniuk, ezúttal a képregényes témát alapul véve.

Mivel a játék kategóriáját tekintve akció-szerepjáték, a történet csak másodlagos szerepet tölt be, elvégre a fő hangsúly az akción van, de ennek ellenére sikerült egy egész fogyasztható sztorit összeollózni a srácoknak. A történet szerint Dr. Doom szövetséget ajánlott a „rosszfiúknak”, hogy megszerezzék azt az elképesztő hatalmat, amivel megsemmisíthetik az egész világot. Ezért egy ezredes – becsületes nevén Nick Fury – összegyűjtötte a világ legnagyobb, és leghíresebb szuperhőseit, hogy hadsereget kovácsolva belőlük megállítsák a Gonosz Mestereit, és a világra ismét béke köszöntsön. Nos, ilyen még tényleg nem volt, mármint, hogy majd’ az összes Marvel hős egy oldalon, „kéz a kézben” harcoljon a gonosz ellen, így már tényleg kíváncsian vártam, hogy mi sül ki ebből az egészből.

A játék kategorizálása elég egyszerű. A hivatalos álláspont szerint akció-szerepjáték a drága. Ha magyarra akarom ezt lefordítani, akkor valószínűleg az „ütöm vágom amputálom” jellegű meghatározás lenne a legideálisabb választás. Leginkább a Diablo 2-vel véltem felfedezni némi párhuzamot. Olyannyira, hogy néha már tényleg azt éreztem, hogy Diablózok, csak ráhúztak egy új skint. Persze azért ennyire nem egyszerű a helyzet. Itt például nem egyedül, hanem – mint már korábban említettem – csapatban ténykedünk. Egyedül nem megyünk sok mindenre. Ha esetleg mégis elkóborolnánk valahogy – amihez azért elég nagy kézügyesség kell –, akkor bizony nem nézünk hosszú pályafutás elébe.

Egy négytagú csapat irányítása tehát a feladatunk. Mindannyian tökéletesen képzett harcosok, de ez most kevés. Meg kell tanulniuk együttműködni, hogy sikerrel vegyék fel a harcot a gonosz ellen. A játékmenet elképesztőre sikeredett, egyszerűen képtelenség abbahagyni. Én egy takaros vasárnapi ebéd után ültem le játszani egy kicsit, és a következő pillanatban meg már az esti híradó kezdődött... Nem viccelek, a játék elképesztően addiktív, pont mint a Diablo 2 volt anno 7 éve... Így tényleg csak azok üljenek le játszani, akik elképesztően sok szabadidővel rendelkeznek, mert teljesen kiszakít a való életből, rabul ejt, és nem ereszt egy jó ideig.

De sajnos egy idő után az örökös csapkodás és gyilkolás monoton jelleget ölt. Ennek szerintem elsődleges oka, hogy itt nincsenek „szettek”, amikért a Diablót hajlamosak voltunk akár sokadszorra is végigjátszani. Egy idő után eltűnik a motiváció, s bár bizonyos képességek csak a megfelelő szintek elérése után válnak használhatóvá, ez szerintem azért kevés. Akció-szerepjáték lévén a megölt ellenfelekért cserébe tapasztalati pontokat kapunk, amiknek köszönhetően szintet léphetünk. Szintlépéskor újabb képességeket oldhatunk fel, s válhatunk erősebbé. Minden hősnek egyedi képességei vannak, ezért érdemes jól megválasztani a csapat tagjait, mert megfelelő mérlegelés után egy legyőzhetetlen csapat várja majd, hogy parancsainkat teljesítse. Több mint húsz Marvel hős várja, hogy megismerd őket. Köztük olyan „hírességek”, mint mondjuk Spiderman, Wolverine, Thor, vagy éppen a fantasztikus négyes tagjai.

A játék során azonban nemcsak a hősök tudnak szintet lépni, hanem maga a csapat is. Ha sikeresen teljesítettünk egy adott fejezetet, akkor különböző extrák válnak elérhetővé, ezen felül nő a csapat hírneve is. Létrehozhatunk egy saját csapatot, melynek a tagjait mi választjuk ki. De itt találkoztam az egyik nagy-nagy hülyeséggel is. Ha ugyanis egy számunkra jól bevált csapattal elérünk egy bizonyos hírhedtségi szintre, ám egyszer csak úgy döntünk, hogy kipróbálnánk egy másik hőst is, onnantól kezdve már megszűnt a csapat létezni. Új csapatunk van, és a hírnevünk megalapozását is kezdhetjük elölről. Ám ha később visszavesszük az imént elbocsátott hőst, akkor a csapat, és ezzel együtt a régi hírneve ismét a régi. Ez szerintem felesleges bonyolítás, hisz elvileg a csapat a lényeg. Gondoljunk csak bele. Azért, mert annak idején a Metallica egyik gitárosa kiszállt az együttesből, még nem kellett nekik újra bebizonyítani, hogy ők a világ egyik legjobb bandája... Egyszerűen nem értem.

A játék során bizonyos helyeken úgynevezett S.H.I.E.L.D. Acces Pointokat találhatunk. Egy fényes kör jelzi ezeket, nem lehet eltéveszteni. Itt tudunk menteni, változtatni a csapatfelálláson, illetve visszahívni a csapatba a korábban elesett hősünket. Bizony, azért mert különleges képességekkel vannak felruházva, még ők is sebződnek, és néha sajnos el is halálozhatnak. Ilyenkor bizonyos idő eltelte után ezeken a S.H.I.E.L.D. pontokon tudjuk feléleszteni hősünket. A mentési rendszerrel viszont nagyon nem voltam megelégedve. Mert menteni ugye csak a S.H.I.E.L.D. pontokon tudunk, ezekből pedig relatíve kevés van. Ahogy pedig haladunk előre a történetben, még kevesebb. Így többekkel előfordulhat az a kellemetlen szituáció, hogy szíve szerint mára már abbahagyná a játékor, más dolga is van, ám kénytelen a legközelebbi S.H.I.E.L.D. pontig elverekedni magát, ha nem akarja, hogy az előbbi másfél órás akciója semmivé váljon.

A játék alatt dohogó engine-t nagyon jól megírták, s pont ezért a Marvel: Ultimate Alliance nagyon szép és egyben villámgyors. Még egy mai alsó-középkategóriás gépen is, mint az enyém. A különleges effektek nagyon jól néznek ki, és még egy nagyobb tömegverekedés esetén is kellően gyors a játék. A hangok pedig még jobban el lettek találva. Minden hősnek abszolút hozzáillő szinkronhangja van. Például Wolverine morgós hangjánál keresve se találhattak volna jobbat. A játék közbeni párbeszédeket elképesztően jól írták meg. Poénosak, stílusosak. De azért, hogy minden kis rejtett utalást, és poént megértsünk, érdemes középfokú angol nyelvtudással rendelkeznünk. Az irányítással igazából semmi komoly baj nincs, de azért billentyűzetről néha kissé nehézkes. Egy jobbfajta gamepad beszerzése mindenképp ajánlott. Így már könnyedén elérhető az összes speciális képesség, és nem érezzük, hogy kicsit összekavarták volna a kezelőfelületet.

Elkészült tehát az eddig legjobb szuperhősös játék. Végre megtört a jég, és egy olyan alkotás született, ami méltó a Marvel névhez. Mindenképp ajánlatos belekukkantani, utána meg úgyis magával ragad. Az akció-szerepjátékok illetve a szuperhősös játékok kedvelőinek is ideális választás lehet. Ajánlott!

Marvel: Ultimate Alliance Fejlesztő: Raven Software Kiadó: Activision Forgalmazó: Amex-Tec Minimum hardware: Pentium 4/Athlon 2 GHz, 512 MB RAM, 128 MB-os DirectX 9.0c kompatibilis 3D kártya, DVD-ROM, 8 G BHDD Multiplayer: Internet

Pozitívumok: Szép és gyors grafika Abbahagyhatatlan Negatívumok: Abbahagyhatatlan Egy idő után kissé monoton

Értékelés Grafika 9 Hangok 8 Játszhatóság 8 Hangulat 10