Egy nagyvárosban keveredünk össze egy törvényen kívüli bandával, melynek tagjai ellen, a becsületünkért kell versenyeznünk. A történet pedig egyszerű, mint egy pofon, és minden részlet kiderül az átvezető videókból. Ezek annyira jó sikerültek, hogy a technológiát tekintve fordított sorrendre gyanakodnék, tehát arra, hogy kezdetben ezek videófilmek voltak, aztán váltak „rajzfilmekké”. Persze nem mintha a technológia, vagy akár az átvezető videók tartalma is akármilyen jelentőséggel bírna a versenyek tekintetében, hiszen a lényeg a terep és a kocsik. A pályák meglehetősen sokszínűek az előző epizódokhoz képest. Egy igazi nagyváros minden jellemzője szerepel a repertoárban, de természetesen nem egyszerre, hanem a 15 fő ellenfél közül megvertek számarányában nyílnak meg előttünk új városrészek, amelyekben a szabad autózást élvezhetjük, száguldhatunk a versenyeken, és menekülhetünk a rendőrök elől.

A fő ellenfelek úgynevezett feketelistán vannak, nehézségi sorrendben. A fő-fő ellenségünk Razor. A lista bár rövidnek tűnik, cseppet sem az, hiszen minél előrébb tornásszuk magunkat a sorban, annál nagyobb kihívások elé állítanak bennünket, annál nehezebb ellenfelekkel és annál több kötelezően megnyerendő versennyel.

A versenyszámok között szerepelnek a klasszikusok, mint a körverseny, kieséses verseny, sprint, gyorsulási verseny, stb. De vannak igazi újdonságok is, amelyek különösen izgalmasak lehetnek. Ilyen például az az új versenyszám, ahol meghatározott útvonalon kell traffipaxok mérési eredményeinek összegében megverni az ellenfeleket, vagy az új formába öntött checkpoint-verseny, ahol ellenőrzőpontokat kell érintenünk, lehetőleg az előtt, hogy elfogyna a rendelkezésre álló időnk.

Eredményeink persze nem javíthatók vagy fokozhatók kizárólag versenyzéssel. A törvény embereivel sajnos kötelező jelleggel is össze kell tűznünk, ha a következő szintre szeretnénk lépni (a tizenötödöktől az elsőig haladva). Kötelező gyakorlatokat kell teljesítenünk mind verseny-, mind rendőrellenes szinten. A zsaruk szívatását mellesleg különböző kategóriákban méri a játék. Figyeli, mennyi kárt okoztunk, hány útelzárást sikerült megúsznunk, hány rendőrautót semmisítettünk meg, stb. A megsemmisítés és a packázások fokozhatóak, de előfordul, hogy túlfeszítjük a húrt. Ekkor szinte az egész város a nyakunkon van. Rengeteg rendőrautó, helikopter, szöges kordon és nehézjárművek nehezítik iszkolásunkat, de nagy segítség, hogy van rendőrségi rádiónk, és egy funkcióbillentyűvel kilassíthatjuk az élő képet, így könnyebben szétrobbanthatjuk a kordonokat. Ezzel kapcsolatban a lényeg, hogy érdemes az úton keresztben álló rendőrautók csomagtartójának nekirongyolni, mert az a legkönnyebb, és így viszonylag töretlenül száguldhatunk tovább. Kevésbé bevállalós mutatvány, ha a város nyújtotta lehetőségeket próbáljuk meg kihasználni, és mondjuk ledöntünk egy víztornyot, vagy egy felállványozott hajót az útra, ezzel törve meg a rendőrök lendületét. Ezzel növelhető a mérföldkövek felé vezető pontjaink száma is, amelyről igazán összeszedett összesítést olvashatunk a menüből elérhető oldalon.

Menüből elérhetőek a versenyek is, megspórolandó az állandó városi poroszkálást, továbbá a bázisunkra (Safe House) is ugorhatunk egy szemvillanás alatt – persze csak akkor, ha épp nem állunk körözés alatt. A rendőrség egyébként annak függvényében vadászik ránk az utakon, hogy épp mennyire vagyunk közveszélyesek. Ezt egy állapotjelző méri, egy kis lánggal jelezve, mennyire forró a lábunk alatt a talaj. Ez a szám minél nagyobb, annál nehezebb elpucolni és annál hamarabb ki is szúrnak minket a közúton. Ekkor aztán megváltozik a képernyőn a színvilág, drámai lesz a zene, a kamera rázoomol a rendőrautóra, és kemény hajsza kezdődik. Nagyon hatásos jelenet. Hát még az milyen hatásos, amikor elkapják az embert. Nagydarab rendőrök teperik le a minket megszemélyesítő srácot a betonba. A lehetséges letartóztatások száma természetesen nem korlátlan. Alap esetben három ízben engednek el bennünket óvadék ellenében, továbbá nyerhetünk még ingyenes szabadulást egy-egy feketelistás ellenfél legyőzése után, akit előtte tisztességes versenyben utasítottunk magunk mögé.

Mindezek után cseppet sem meglepő, hogy a versenyek nagyon izgalmasak. Az NFS: MW ugyanolyan árkád-játék, mint az eddigi NFS epizódok, de azért néhány apróságra odafigyeltek a fiúk. Például a fű csúszik, bár egy kicsit jobban, mint indokolt lenne, a víz nem észrevehető módon változtatja a tapadási viszonyokat, és a fejlesztők szerint gumit füstölni a világ legtermészetesebb dolga, és mindenki úgy startol, hogy közben a féket is nyomja. Meglehetősen érdekes. Talán az erre fordított időt az irányíthatóság optimalizálására kellett volna fordítani, ugyanis – bár tény, hogy senki nem szimulátor-rajongóknak szánta ezt a játékot – nem lehet kulturáltan játszani kormánnyal. Íme egy billentyűkre optimalizált autóverseny. Billentyűkkel irányíthatunk álomautókat. Az embernek teljesen olyan érzése van, hogy az összes eddigi epizódban mindig egyre régebbi és régebbi kocsikhoz nyúltak vissza, hogy majd egy tökéletes játéknál süssék el a legújabb valós modelleket. Talán épp ez volna az a tökéletesség, amire tartalékolták a legújabb sportautókat. Persze az alap utcai kocsival nyithatunk csak. Ezt tuningolgatjuk, amíg lehet, és szükség esetén vehetünk egy rendes autót is, például egy Mazda RX8-ast, vagy egy Porschét és azt tuningolhatjuk halálra a már jól megszokott rendszerben. Semmi világrengető újdonság nem került be az eddigi optikai-, motor- illetve „csicsa”-tuning repertoárba.

Cserébe szép és csicsás maga a játék is – habár konzolról üvölt a külső – de legalább izgalmas. Csodaszép kocsik, nagyon szépen kidolgozott városrészek, rendkívül részletes apróságok, kitöltendő a DVD korongot. A zenék a már megszokott minőséget hozzák és vele a hangulatot. A fények érzékeltetése is nagyon szépen sikerült, de az eső már megint hogy néz ki... :-( Na jó, klasszisokkal jobb, mint az Underground 2-ben, de még mindig nem az igazi. Még szerencse hogy nem is lényeg. Pláne, amikor kőkemény versenyek folynak az erőlködő CPU-nkkal, vagy a neten mondjuk egy rendkívül nagy növésű 160 centis Puerto Rico-i munkanélkülivel a győzelemért.

Aki karácsonyra nem kérte volna ezt a remek játékot a fa alá, az kénytelen lesz összelocsolni az árát húsvétkor! Kötelező anyag a többi NFS doboz mellé, annál is inkább, mert ez a jubileumi, tizedik NFS kiadás!

forrás:pcdome