Kezdjük mindjárt az intróval. Ezen a téren még a legsikeresebb játékok között is igen nagy a szórás. Van, ahol egyszerűen el is hagyják, van, ahol összecsapnak valamit tessék-lássék alapon, van, ahol a játék motorjából próbálják kihozni a maximumot. Némelyik konzolos játéknál már igen szépen kivitelezett, ám teljesen agyatlan sztorival rendelkező bevezetőt nézhetünk meg, de olyat, amelyet az ember zsinórban képes tízszer-hússzor végignézni, hogy újabb és újabb érdekességeket fedezzen fel a végletekig kidolgozott részletekben, vagy csak egyszerűen nem tud betelni a látvánnyal... hát olyat csak a Blizzard és a Digic Pictures tud csinálni.

Az új játék stílusát tekintve nem hasonlít sem a Black Hole előző játékához, az Armies of Exigohoz, sem a THQ WH40k-jához, itt ugyanis nincs bázisépítés, inkább a Total War sorozathoz hasonlatos nagy létszámú csaták, csak éppen itt nem valós történelmi csatákat vívhatunk meg, hanem a Warhammer fantasy világának lényeit vezethetjük a csatába az egyjátékos mód két kampányában, és természetesen multiplayerben. Mielőtt belevetnénk magunkat valamelyik kampány végigjátszásába, egy minden részletre kiterjedő oktatórészben sajátíthatjuk el az irányítást. Ez amellett, hogy teljesen egyértelmű dolgokat is próbál tanítani, még egy kissé szájbarágós is, de még így is szórakoztató az öreg kapitány okítása.

A pályák általában gyorsan végigjátszhatóak, talán ez lehet az oka annak, hogy játék közben nem tudunk állást menteni, de a töltőképernyőt elég sokszor fogjuk hosszasan bámulni. A csaták között egy stilizált nagy térképen tudjuk a csapatainkat jelképező hőst a következő küldetés helyszínére küldeni. Ez valamelyest próbálja a linearitást leplezni, de nem túl sok sikerrel. A küldetések között tudunk viszont új egységeket toborozni, a meglévőket fejleszteni, az elesetteket feltámasztani, és így tovább. A fejlesztések kiterjednek természetesen a fegyverzetre, páncélzatra, de felvehetünk a csapatokba morált növelő zenészeket, átlagon felüli erejű bajnokokat, és ostromfelszereléssel is elláthatjuk őket, mint például létrával, vagy lőporos hordóval.

A külső menük szépek és jól áttekinthetőek, de a játékképernyőn már nem egyértelmű elsőre, hogy melyik a gomb és melyik a díszlet. Az igazat megvallva a gombok nagy része csak dísznek néz ki, az igazi funkciójuk – meg hogy egyáltalán van-e neki – csak akkor derül ki, mikor az egérkurzort rávisszük. Ez persze nem zavaró, mindössze egyszer körbe kell néznünk, hogy mink van, aztán már menni fog rutinból, de nekem például sikerült úgy majdnem végigjátszanom a singleplayer demót, hogy nem tudtam, hogy a hősnek szintlépésenként új képességet választhatunk. A hősök skilljeinek ikonjai viszont nagyon szépek, egyediek és jól felismerhetőek. Ezek a képességek három részre oszlanak: harci, párbaj, és parancsnoki bónuszokat eszközölhetünk ki velük. A harci és parancsnoki képességek – támadó, és védőértékek növelése egyénre illetve csapatra vonatkoztatva – már ismerősek lehetnek, de a párbaj mint olyan nagyjából ismeretlen fogalom volt ezidáig ebben a kategóriában. Erre úgy kerülhet sor, ha a csatában az egyik hős megtámadja a másikat. Ekkor egy tűzkör jelenik meg kettejük körül, jelezvén, hogy ott most éppen párbaj folyik, és hogy más egységekkel, persze más hősökkel se próbáljunk közbeavatkozni, és megjelennek a hősünk párbajra vonatkozó képességeinek ikonjai, amelyek eddig rejtve voltak, lévén nem volt rájuk szükség. Ha a hősünk megnyeri a párbajt, az nagyban növelheti katonáink morálját, ellenben ha elveszíti, netán megfutamodik, az természetesen épp ellenkező hatást vált ki. A lecsökkent morál pedig mi mást is jelenthetne, minthogy az adott csapat – vagy annak megmaradt része – fejvesztett menekülésbe kezd. Ezek még áldozatul eshetnek gyorsabb, vagy nagyobb lőtávval rendelkező egységeknek, de akkor is elvesztek már, ha túlélik.

A fent említett parancsnoki bónuszok akkor érvényesülnek, ha a hősünket hozzárendeljük valamelyik csapathoz, de – a Warhammer világ sajátosságai folytán – ez nem feltétlenül jó annak a csapatnak... Míg a WH40k-ban a Komisszár kivégez egy embert a csapatából, hogy a többit megfélemlítve intenzívebb harci tevékenységre buzdítsa őket, itt az egyik hős a csapat jelentős százalékának feláldozása által tudja gyógyítani önmagát. Csak a példa kevéért...

Az egységek kidolgozása olyan, hogy akár FPS-ben is megállnák a helyüket. Valóban impresszív, szemet gyönyörködtető látványban van részünk, ha közelebbről megnézzük őket. És ekkor nem egy klónhadsereg, hanem egy változatos arccal, felszereléssel és mozgásokkal megáldott ármádia képe tárul a szemünk elé. Ezt egyszer-kétszer megnézzük ugyan, gyönyörködünk benne, de az én kártyámon jól hallhatóan felpörgött tőle a cooler, úgyhogy a továbbiakban ezt csak egy lehetőségnek tekintettem, hogy gyorsítsak a játékon. A pályák viszont már inkább érdekesek, mint szépek. Sok helyen van olyan érzése az embernek, hogy inkább csak jelzésértékkel van kint egy-két objektum, és a szép, nagy felbontású textúra is le van fedve egy homályos, alacsony felbontású réteggel, de mivel úgyis nagyszabású, nagy létszámú csaták lebonyolításának helyszíneiről van szó, kvázi elég messziről fogjuk szemlélni, ennél sokkal többre nincs is szükség.

A kavalkádban – ahol még a különféle csapatok tagjai is összekeverednek - nagy segítségünkre lesznek az egységeink fölött megjelenő zászlók. Nagy kár, hogy más egyéb infóval nem szolgálnak, azon kívül, hogy a miénk-e vagy sem, éppen csak a hősök kapnak rá némi díszítést. A Company of Heroesban – ahol szintén akadtak kavarodási problémák – nagyon ügyesen megoldották ugyanezt a problémát, az adott csapat „szakterületét” is feltüntetve egyúttal. A csaták elején „deploy” fázis van, amit alatt elrendezhetjük a csapataink felállását az e célra kijelölt területen belül, beoszthatjuk a megfelelő hőst a megfelelő csapathoz, aztán kezdődhet a móka.

A Create Army szekció külön említést érdemel. Ha multiplayerben akarunk játszani, jobban tesszük, ha jó előre összeállítjuk a csapatunkat, mert rengeteg kombinációt és lehetőséget rejtő, hosszadalmas tevékenységről van szó. Van persze Random Army funkció, de hát így az egész értelmét veszti. Itt a négy faj egységeiből állíthatjuk össze hadseregünket, amelyekből a már jól ismert birodalmi törpék, emberek, a káosz oldal démonai, orkjai és goblinjai, valamint az elfek mellett számomra újdonságként és érdekességként mutatkozott a Skaven faj, melynek tagjai két lábon járó, kardforgató és mágiahasználó hatalmasra nőtt patkányok.

Nem tudom, a klasszikus, asztali Warhammer játék megszállottjai mennyire tudják értékelni ezt a PC-s átiratot, mindenesetre én, aki újonc vagyok a témában és kizárólag a PC-s játékokon keresztül ismerem a két Warhammer világot, kevésbé találom szórakoztatónak a Mark of Chaost, mint például a Black Hole előző játékát. Pedig egy szabályrendszerében nagyon jól kivitelezett, grafikailag pedig párját ritkító játékról van szó, de láttunk már jobbat is.

Warhammer: Mark of Chaos Fejlesztő: Black Hole Entertainment Kiadó: Deep Silver Forgalmazó: SeVeN M Homepage: Kattints ide! Minimum hardware: Pentium 4/Athlon 2,4 GHz, 512 MB RAM, 256 MB-os 3D kártya (GeForce 6800GS, Radeon X800 vagy jobb), DVD-ROM, 3 GB HDD Ajánlott hardware: Pentium 4/Athlon 3,2 GHz, 1 GB RAM, 256 MB-os 3D kártya (GeForce 7800, Radeon X1800 vagy jobb) Multiplayer: LAN, internet

Pozitívumok: Csodálatos grafika és intro video Végre egy Warhammer fantasy RTS! Negatívumok: Nagy gépigény Hosszú töltések Nem lehet bármikor állást menteni

Értékelés Grafika 9 Hangok 8 Játszhatóság 7 Hangulat 8