Ha nem bomba, akkor biológiai fegyver. Galina, a „high-tech” tolvaj ezt viszont pontosan tudja, hiszen filmbeli belépőjénél újraklónozott, egyben roppantul veszélyes, himlővírusokkal teletömött kazettát vesz magához, egy olyan házból, amit a legegyszerűbb női dekoltázs-trükknek bedőlő katonák próbálnak – sikertelenül – megvédeni.

Adva van tehát egy különleges ügynök, egy tolvaj, és a veszély erősen lapos whiskys üvegre emlékeztető tárgya, a vírusokkal, amik ez esetben is zöldek, és cseppfolyósak, hogy még véletlenül se jusson eszünkbe másra asszociálni.

A folytatás tapasztaltabbak számára már egyértelmű: Galina, és a szer kimentése félresiklik, egy Kelet-Európát átszelő vonaton, robbanásokkal és a közelharccal körítve. Sajnos izgulnunk sincs miért, hiszen minden úgy történik, ahogy ezerszer láttuk már: a hős az első ijedtség után (ez esetben az első fejéhez szorított fegyver kiiktatása után) kezébe veszi a vonatot, és elvezeti, egészen a világbékét hozó végkifejletig.

A történet ki is merül ennyiben. Európa pusztán egy helyszín, ahol sínek futnak, ahogy a szereplők jelleme is sematikus árnykép csupán. Galina (Laura Elena Harring) a volt cirkuszi mutatványos, ügyesen ugrálgat, és elszántan verekszik. A film elején még egyenrangú társa a főhősnek, aztán, mint akiről elfeledkeztek, behuppan egy sarokba, és jól végigizgulja az egész kalandot. Úgy tűnik, az akcióhős sem a régi már, fáradtan osztogatja a pofonokat, és míg annak idején irigylésre méltó spárgába lendítette magát két konyhaasztal között, itt még egy tisztességes láblendítést sem produkál.

A forgatókönyvírók megfeledkeztek arról az egyszerű tényről is, hogy a világ nem fekete és fehér, és a gonosz sem attól gonosz, hogy mindenkivel viszonya volt, rezzenéstelenül belelő bárkibe, hangoztatja az intelligenciáját, majd fenyítésként széttör egy XIX. századi hegedűt. A végén persze alaposan megbűnhődik mindenért.

De örömünk a verekedős részeknél sem igazán lehet, ha a magyar szinkronon - igen feltűnően - átüt az eredeti, és a kétirányból érkező harci nyögések alig győzik egymást túllicitálni.

A film technikai oldala inkább szórakoztató, semmint hihető, főként a vonat tetején játszódó jeleneteknél, a motoros száguldozás, legalább olyan hiteltelen, mint a szereplők mögé vetített háttér. A külső felvételeken átzakatoló vagonokról pedig bárki megmondja, hogy makettek.

A DVD alapmenüje inkább zajos, semmint látványos (ugyanez elmondható a filmre is). Angol 5.1, és magyar 2.0 Dolby Digital hangzások közül választhatunk. A szinkron becsülettel végignyüglődi a 89 percet, de kezdő nyelvtanulók se fognak túlzott nehézségekbe ütközni az angol szöveget figyelve. Annak, aki vígjátéki teljességében akarja élvezni a filmet, melegen ajánlom a lengyel hangalámondást. Régi, kalózkazettás emlékeket idéz...

Találunk még előzetesek menüpontot (a ragozás ne tévesszen meg senkit, ez lényegében egy előzetes), valamint egy extrák feliratot, ami magában foglal minden további információt, ami a hátsó borítón fel lett tüntetve. Egy lelkiismeretes „hogyan készült” riportfilm, egymás kölcsönös dicsérésével, és a kulisszatitkok fellebbentésével, megnézhetjük az óriás vonat-maketteket, és a verekedős jeleneteket, próbákat. Ahogy a legtöbb DVD-n, az extrák itt is csak szűk réteghez szólnak: a film lengyel alámondása átvált lengyel felirattá, így zuhanórepülésben csökken az élvezhetősége. :-)

Aki ezt a filmet választja, nyugodtan hátradőlhet, meglepetés nem fogja érni. Ha a történetben nem is, a képi megoldásokban találhat pár érdekes pillanatot (Galina villodzó hangulatvilágításban visszaszerzi a vírusokat), ha kellően szemfüles, jó a humorérzéke, és meg tud feledkezni arról a 89 percen át tartó, makacs gondolatról, hogy ezt az egészet, valahol, valamikor már látta.