A kiegészítő a nem túlzottan messzi Európába röpít bennünket, a XIX. század elejére, mikor is a virgonc kis Napóleon kedélyesen uralma alá hajtotta a kontinens nagyobbik részét. Természetesen a gaz elnyomás ellen felléphetünk, küzdhetünk a békéért a béke frontján, és tehetjük mindezt immáron három új nemzettel is: a kiegészítőben debütál Spanyolország, a Varsói Nagyhercegség, illetve a Rajnai Államszövetség. Mint arról már az előzetesben is írtam, az új játszható országokon, új egységeken kívül új játékmóddal is bővült a Cossacks széria, ez pedig a kiegészítő nevét is adó Battle for Europe módozat. Ebben a módban egy huszonöt províciára felszeletelt Európa térképben gyönyörködhetünk, amelyeket a tíz nemzet valamelyike ural. Célunk természetesen a kontinens feletti teljes uralom megszerzése, amelyhez különféle eszközöket használhatunk fel, azaz alapvetően háborúzhatunk, szövetségeket köthetünk, különféle kereskedelmi tranzakciókba bonyolódhatunk – lehetőségeink viszonylag bőnek mondhatóak. Bár a játékmenet komplexitása nem éri el a szinte kizárólag erre az opcióra kiélezett játékok (Total War trilógia) szintjét, kellő ideig lekötheti a játékost, és főként némi színt visz a meglehetősen ellaposodó Cossacks szériába. A probléma ott kezdődik, amikor harcra kerül a sor, és alászállunk a térképek bugyraiba, hogy az adott helyszínen megvívjuk harcunkat, tudniillik ezek az összecsapások erőteljesen egy kaptafára zajlanak, sokszor futhatunk bele hasonló pályákba, helyzetekbe.

Az új játékmódon kívül, mint az elvárható volt, egyéb változások is történtek a sorozat háza táján, így például az MI nagymértékű fejlődést könyvelhet el magának. Az ellen immáron megpróbál bekerítő-, illetve elterelő támadásokat indítani, frontális támadásban nem halomra lövetni jobb sorra érdemes bakáit, illetve a sorozat előző felvonásához képest sokkal jobban kezeli a lovasság intézményét is, így a lovasok nem csupán golyófogóként funkcionálnak. Továbbra sem szabad túlértékelni az MI-t, hiszen a Battle for Europe esetében sem tartott sokáig, hogy kiismerjem, mely taktikával is lehet rommá verni az MI által vezetett dicső seregeket.

A grafika, mint olyan, maradt a maga pici és puha, azonban ezzel szinkronban régi és penészes mivoltában – ronda kis pacák ezrei sorakoznak egy nagyobb paca előtt, ami illeszkedik egy még nagyobb, már-már képszerű valamibe. Fejlődés természetesen van, hiszen például a tavaly debütált Cossacks II is szebb volt, mint az azt megelőző American Conquest saga részei – más kérdés, hogy erre a hasonlatra a „vakok közt a félszemű” című népi mondás illik a legjobban. A sorozat alatt a kezdetektől döcögő motort immáron több mint öt éve csiszolgatják vadul, azonban hiába a túlmisztifikált, hatalmas egységlimit kezelése, a vizuális megvalósítás mára már kritikán alulivá satnyult. Sok jót a hangokról sem lehet elmondani, pontosabban a zenei részről, amelyben a szokásos heroikus dallamok csendülnek fel, a szokás szerint profi hangeffektek kíséretében.

Sok jót nem lehet elmondani a Battle for Europe-ról. Igaz ugyan, hogy a kiegészítő címét is adó mód egészen tűrhetőre sikeredett, igaz, hogy csiszoltak némileg az MI-n, illetve pár apró játékmenetbeli momentumon, még is, ezektől még nem biztos, hogy megéri a pénzét. Azok, akik csak most ismerkednek a Cossacks sorozattal, aligha ettől a kiegészítőtől fogják hanyadtt dobni magukat és beleszeretni, azok pedig, akik játszottak a sorozat előző részeivel, nem biztos, hogy találnak elég újdonságot a Battle for Europe-ban.