Moziba menni többek közt azért jó, mert ott olyat láthatunk, amit máshol nem. Az Apocalyptóban például a Kolumbusz előtti maja birodalmat, ráadásul egy bennszülött szemével. Ahogy lépésről lépésre közeledünk a titkok feltárulásának pillanatához egészen a maja piramis csúcsán bekövetkező rettenetig, könnyen tátva felejthetjük a szánkat.
Mel Gibson utóbbi két rendezői munkájában, A rettenthetetlenben és A Passióban már bizonyította, hogy van érzéke a harc, illetve a szenvedés bemutatásához, most újabb, nehezen felejthető vizuális élményekkel gazdagít e témakörökben. Egy őserdőbeli, a természettel harmóniában élő, vadászó törzs idilli hétköznapjait ismerhetjük meg a film első jelenetei során, míg fel nem tűnik egy kíméletet nem ismerő, katonai fegyelemben támadó indiáncsapat. Innentől A passió lélektani nyomvonalán halad tovább a történet, az elviselhetetlennel határos szenvedés stációit követhetjük, amint a szétpiercingelt fejű harcosok foglyaikat az apránként kiderülő végcél felé vonszolják.
Mivel a további hitelesség kedvéért maja nyelvű, de azért feliratozott dialógusokból sem derül ki túl sok, csak annyi, hogy mindenkit baljós előjelek nyugtalanítanak, a cselekmény fordulatai többnyire meglepőek, sőt sokkolóak, ezért jobb, ha erről nem értekezünk többet. Kedvcsinálónak csak annyit, hogy a film utolsó harmada a klasszikus utolsó pillanat dramaturgia szabályait követő akciófilm, nagy leszámolással és mindenekelőtt recsegő-spriccelő vérontással.