Na tehát miről is van szó? Van nekünk ugyebár egy csodaszép Total War sorozatunk, melynek második része, a Medieval a középkorba kalauzolja a játékost. Kicsit amolyan „táblás játék” utánérzete volt, mint mondjuk a Risknek, csak a csatákat vívhattuk meg kvázi 3D környezetben. Aztán jött a Rome, amely áthelyeződött a rómaiak korába, és a harcok immár valóban teljes 3D-ben pompáztak. A csapat meg bizonyára úgy gondolta, hogy sikerült annyira látványosra a Rome, hogy érdemes lenne ebben a szellemben visszanyúlni és újragondolni a Medievalt is. Így jött létre mintegy „újrakiadásként” a Medieval II. (Na, sikerült mindezt a lehető legnyakatekertebb módon megfogalmazni. Mondtam én, hogy elég ide csak az első mondat!) :o).

Jááááj, mindig csak ezek a csúnya Árpád-sávosok!

Különösebben nem akarok itt belemélyedni a játékmenetbe, hiszen a Medieval: Total War cikkben már megtettem, és ebben alapvetően nem sok minden változott. Inkább azokra az elemekre koncentrálok, amelyek újdonságként vagy érdekességként hatnak. A játékmódokban nem esett változtatás, gyors csatákat, történelmi összecsapásokat játszhatunk le, de a fő kihívás persze a Grand Campaign. Meg kell hagyni, rendesen összeszedték a népeket, mindenki itt van, aki csak szóba jöhet. Természetesen magyarok is vannak, és végre játszhatóak is (nem úgy mint az első részben, ami kicsit pofátlanság volt, hiszen ebben a korban igenis meghatározó nagyhatalom voltunk Európában). Mondjuk először csak 5 frakció közül lehet választani, de a türelmetlenebbek a campaign fájljaiba belepiszkálva 2 másodperc alatt játszhatóvá tudnak tenni bárkit, így máris lobogó fülekkel csatába nyargalhatnak László király seregével.

A Medieval koncepciója persze semmit sem változott, továbbra is birodalmunk építgetése és szépítgetése a cél. És persze az ellenséges birodalmak leépítgetése és nyomorba döntögetése. Az első észrevétel, amit tehetünk, hogy már nem a Risk-es „papírtábla” alkotja a játékteret, hanem a Rome 3D-s terepét ültették át. A mozgás ennek megfelelően mozgáspontokkal zajlik, és ezáltal lassabb is. Némileg zavaró, hogy olykor több kör is kell, amíg áthaladunk egyetlen tartományon - az első Medieval részben kicsit könnyebb volt tartományról tartományra rakosgatni az egységeinket. Viszont az tény, hogy a mostani megoldással tágabbak a lehetőségeink is (lesben állás, szűk hegyszoros elállása, stb.).

Jézus szeret téged! A Pápa meg engem! Mindjárt rá is dumálom egy keresztes háborúra.

Városaink menedzselése az eddig megszokottak alapján történik, de némi változtatás itt is helyet kapott. Például különböző típusú településként vannak megkülönböztetve az erődök (erőteljesebb katonai fejlesztések, széleskörű toborzás) és a városok (főleg kereskedelmi tevékenység, és civil fejlesztések), előbbiben az adókat sem változtathatjuk. A kampány elején beállíthatjuk, hogy mindegyik várost pátyolgatni akarjuk, vagy csak ahol kormányzó is jelen van.

Hadseregeink mellett egyéb egységeket is mozgathatunk, diplomatákat, papokat, hercegnőket, orgyilkosokat, stb., de ezekről már írtam az első rész ismertetőjében. Ami újdonság, az a kereskedő, akivel rá kell állni egy térképen található árucikkre, és ez által termeli a bevételt. Szintén új egység az eretnek és a boszorkány. Ezek az erős eretnek tevékenység alatt álló területeken termelődnek, és a terület gazdájának illetve egységeinek az életét keserítik meg. A papok és az inkvizítor keményen üldözik őket, utóbbi meg persze mindenki mást is, aki valami miatt nem szimpatikus neki. Veszélyes fazon, vigyázzunk vele!

A német páncélosok üldözik az orosz gyalogságot (nem, most kivételesen nem II. vh-s játékról írtam) :o)

Az első részben kulcsszerepet játszó vallás, és a pápaság intézménye természetesen megmaradt, sőt, még tovább finomodott. Figyelemmel követhetjük, hogyan áll a szénánk a Vatikánnál, és a jó viszony ápolása bizony komoly erőfölényt jelenthet. Először is a jó keresztényeket megtámadó katolikus frakciókat nem nézi jó szemmel a Pápa, horribile dictu még akár kiátkozásra is számíthatnak, ami által még inkább nekiugranak majd a többiek. Másrészt pedig a kegyencek még akár keresztes háború indítására is rávehetik az egyházfőt. Jó pontokat úgy szerezhetünk a pápai államnál, hogy térítjük a keresztény hitet (papok, templomok), illetve teljesítjük a Pápa által kitűzött küldetéseket.

A keresztes háborúk menete kissé megváltozott az első rész óta. A cél nemcsak Jeruzsálem, hanem más (nem feltétlenül a Közel-Keleten fekvő) városok is lehetnek. A meghirdetett hadjárathoz csatlakoztatni tudjuk a hadseregeinket, és ez elég jelentős előnyökkel bír. Egyrészt a keresztet magukra festő seregek sokkal gyorsabban tudnak mozogni a térképen, illetve különböző jutalmakat kapnak, másrészt pedig vezénylő tábornokaik ilyenkor spéci egységeket is toborozhatnak (amelyek a hadjárat után is nálunk maradnak!), valamint az egész sereg fenntartása is olcsóbb. Viszont ezekkel a csapatokkal egyértelműen a kitűzött cél felé kell menetelni, mert ellenkező esetben pár egység dezertálhat is. Talán mondani se kell, hogy ha sikerül kibuliznunk egy keresztes hadjárat indítását a Pápánál, amely amúgy is a kiszemelt hódításaink irányába esik, akkor a közbülső városokat sokkal könnyedebben „tehetjük magunkévá”.

Ezúttal sem hiányozhat kép a nagy magyar birodalom terjeszkedésér[l. Igen, az a nagy piros.

A pápaválasztás egy újabb érdekes procedúra. Az egyházfő halálával összeül a bíborosok tanácsa, és kiválasztanak 3 potenciális jelöltet. Bíborosokkal amúgy mindegyik keresztény frakció rendelkezik, ők is a térképen rohangálnak, és papként tevékenykednek (csak jóval hatásosabban). A 3 jelölt egyikére szavazhatunk, és ha őt választják meg új Pápának (esetleg a saját bíborosunknak sikerül győzedelmeskednie), akkor az igen jó eredményt jelent a Vatikánnal való kapcsolatunkban.

Említettem már a küldetéseket, ezeket nemcsak a Pápa adhatja, hanem saját frakciónkon belül a „nemesek tanácsa” is kitűzhet mindenféle feladatot. A teljesítés minden esetben jutalomhoz vezethet. Ezek már ismerős dolgok, hasonlóképpen működnek, mint a Rome-ban a szenátus megbízásai. Érdekesség, hogy 1492 után a játék felfedezi az amerikai kontinenst, és innentől az Újvilág meghódítása (illetve a többiek ebből való kiszorítása) is fontos szerepet kap. Ekkor kerülnek játékba az azték városok és csapatok. (További nem választható frakciók még a mongolok, a timuridák, a rabszolgák, és persze a pápai állam). Bár a pápaság és a vallás intézménye a keresztény államok oldalán játszva jelenti a legtöbb izgalmat és érdekességet, de most is lehetőségünk van ortodox államokkal (bizánciak, oroszok) és muzulmánokkal (törökök, mórok, egyiptomiak) nyomulni. Persze ilyenkor teljesen más az alapállás, és a lehetőségek is másra irányulnak.

Rózsa Sándor a lovát ugratja (és még csak nem is nevet rajta!) :o)

A csatákról nem igazán lehet sok mindent elmondani, pontosan ugyanúgy működnek, mint a Rome-ban, csak középkori egységekkel. Itt lehetett grafikai téren igazán brillírozni, és ez sikerült is. Főleg a fémpáncélos lovagok és a lovak néznek ki nagyon jól. De érdemes leszállítani a kamerát egészen a csapataink szemmértékéig, mert akkor látható, hogy a terep részletessége sem hagy kívánnivalót maga után. Láthatjuk, ahogy derékig érő fűben masíroznak a katonáink, vagy ahogy ágyúnknak épp csak a csöve áll ki az álcázó növényzetből. Ami itt újdonságot és igazi érdekességet jelent, azok az éjszakai csaták. Ilyenkor a látótávolság és a pontosság csökken, viszont egy jól időzített éjszakai rohammal alaposan meg lehet lepni az ellenfelet. Itt eszméletlenül jól néz ki, ahogy a csapatoknál 1-2 katona halványan pislákoló lámpást tart, és ez megvilágítja az arcát/páncélját. Meglehetősen nagyszabású csaták a várostromok, itt kapnak igazán komoly szerepet a tüzérségi eszközök. Viszont várostromhoz sajnos néha egy erőmű is kevés (izé, nem mint ostromeszköz, hanem a vas amin futtatod a játékot :o) ), olykor már kezelhetetlenné válik egy komolyabb várfallal rendelkező erődítmény elleni roham, a gép nagyon nehezen tud megbirkózni a részletek és a sok egység betöltésével.

Igazából még rengeteg dolgot lehetne írni a játékról, de nem akarom tovább rabolni az időtöket (így is sikerült jelentősen túllépni az első bekezdésben említett „tervezetet” :o) ), meg aztán a legtöbb infó a Medieval 1. rész és a Rome cikkekben már benne van. Esetleg még pár tippet adnék itt a végére, amelyek tapasztalataim szerint hasznosnak bizonyultak.

Bukarest magyar falu lett!