Elhunyt Lázár Ervin

Molnár András  2006.12.23. 17:01

Lázár Ervin 1936. május 5-én született Budapesten, de szülőföldjének a Tolna megyei Alsórácegrespusztát tekintette, ahol családjuk 1938 és 1951 között lakott. Édesapja ott volt intéző, majd a II. világháború után különböző állami gazdaságokban dolgozott, és főagronómusként ment nyugdíjba. A pusztai kisközösség szeretete, összetartó ereje, meséi későbbi írásainak inspiráló élményei lettek. Olvasni még az iskola elkezdése előtt megtanult, attól kezdve az irodalom, a könyvek szeretete meghatározó volt számára.

A kezdetek

1946-1948-ban a fehérvári ciszterci gimnáziumban tanult, annak államosítása után a felsőrácegresi iskolába került, majd Sárszentlőrincen folytatta tanulmányait. 1950-ben a szekszárdi Garay János Gimnáziumban tanult tovább.

1954-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán volt újságíró szakos hallgató, közben megkezdte újságírói pályafutását, 1961-ben az ELTE magyar szakán végzett. Első novelláit 1958-ban a Jelenkor közölte. 1958-tól Pécsett a Dunántúli Napló, az Esti Pécsi Napló, a Jelenkor munkatársa. 1965 és 1971 között az Élet és Irodalom szerkesztője volt, 1971 óta szabadfoglalkozású író.

Hírlap, Nemzet, bábjáték

1989-től az Új Idők szerkesztőbizottságának tagja. 1989-1990-ben a Magyar Fórum főmunkatársa, majd dolgozott a Magyar Naplónál, a Pesti Hírlapnál és a Magyar Nemzetnél is, 1992-96 között a Hitel szerkesztője. Újságíróként igazi műfaja a riport volt.

Jellegzetes műfaja a mesenovella. Sajátos hangú, nyelvi játékkal, humorral és szeretettel teli meséi a gyerekek és a felnőttek körében egyaránt népszerűek lettek. Filmszerű stílusa miatt írásaiból számos rádiós, színpadi és filmes feldolgozás készült. A bábjáték műfajához is vonzódott (1992–93 folyamán rövid ideig az Állami Bábszínház dramaturgja volt). A legkisebb boszorkány bábdarabként is sikert aratott, és az Árgyélus királyfi eleve bábszínpadra íródott.

Buddha szomorú

1964-ben jelent meg A kisfiú meg az oroszlánok című meseregénye a Móra Kiadó gondozásában, későbbi állandó illusztrátora, Réber László rajzaival. 1966-ban Csonkacsütörtök címmel látott napvilágot első elbeszéléskötete, amelyet rövidesen követett a második: Egy lapát szén Nellikének (1969), majd a harmadik, a Buddha szomorú (1973). 1973-ban jelent meg máig legnépszerűbb könyve, A hétfejű tündér is, melyből színpadi adaptáció készült, 1981-ben megjelent Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét filmre vitték. Pályája kezdetétől ír felnőtteknek szóló elbeszéléseket, egyetlen regénye, a groteszk hangvételű, A fehér tigris 1971-ben jelent meg.

Pályája során számos díjban, kitüntetésben részesült, a József Attila-díjat 1974-ben, a Kossuth-díjat 1996-ban kapta. 2005-ben Prima Primissima díjjal tüntették ki. Berzsián és Dideki (1979) című meseregényéért 1982-ben Andersen-diplomát kapott. A Négyszögletű Kerek Erdő (1985) megkapta az Év Könyve jutalmat – később a Bab Berci kalandjai (1989) valamint a Csillagmajor (1996) nyerte el ugyanezt.